A LED-et kb. 60-70 cm hosszú vezetékre rögzítjük úgy, hogy az anód elé helyezünk egy 100 Ω-os fémréteg ellenállást, illetve gondoskodunk a tápegységhez történő megfelelő csatlakozási lehetőségről. A kísérletet elvégezhetjük három párhuzamosan kapcsolt LED-el is.
Javasoljuk először egyenfeszültségre kapcsolni a LED-et/LED-eket. Az anódot a pozitív, katódot a negatív potenciálra kapcsoljuk. Azt tapasztaljuk, hogy a LED folyamatosan világít. Ezt követően a vezetőpár végén lévő LED-et megpörgetjük.  A LED egy folytonos fénykört fog “kirajzolni”.
Második esetben a LED-et tartó vezetékpárt váltakozó feszültségre kapcsoljuk. A tapasztalatunk megegyezik a korábban látottakkal: a LED folytonosan világít. Azonban, ha megpörgetjük a vezetékpárt a végén található LED-del, azt fogjuk tapasztalni, hogy a LED által “kirajzolt” kör szaggatott vonalakból áll, hiszen a LED csak minden félperiódusban világít, a másik félperiódusban viszont nem.
A kísérletekben használt LED-ek nyitófeszültsége – a színüktől függően – 1,7-2,5 V közé esik. A rendelkezésünkre álló feszültségforrások jellemzően 1,5 V-osak, illetve ennek egész számú többszöröse. Tehát egy 1,5 V-os ceruzaelem kevés, kettő sok. Ezeknek az apró LED-eknek a terhelhetősége igen kicsi, ezért a LED védelmére feltétlenül előtét ellenállást kell használni, amit jellemzően az anód elé kötünk be az áramkörbe.

Eszközigény a kísérlet elvégzéséhez

– Vezeték
– Egy LED vagy három különböző színű LED párhuzamosan kapcsolva
100 Ω-os fémréteg ellenállás az anód (+) elé kapcsolva előtét ellenállásként a LED vagy LED-ek védelmére
– Vezeték
– 3-4,5 V-os feszültségforrás