Összeállítjuk a mellékelt kapcsolási rajz alapján az áramkört. Egy papírlapon célszerű az irányokat előre kinyomtatni, hogy a tükröket minél pontosabban egymáshoz viszonyítva 90o-os szögbe lehessen elhelyezni, illetve az IR-LED és a fotodióda irányát megfelelő pontossággal beállíthassuk. Az IR-LED elé helyezett gyűjtőlencsével fókuszáljuk a “fényt” a fotodiódára. Ennek beállítására a fotodióda leendő helyére helyezett telefont használhatjuk – megnyitva a telefon fényképezési programját -, mert a telefon érzékeli az IR hullámot. (A fókuszálást nem az első tükörre állítjuk be, hanem a fotodióda tervezett helyére helyezett telefonra, mert a tükrök csak növelik a lencse mögötti képtávolságot, nem a fókuszált fényt továbbítják. De ez a telefonon jól látszik.) A kísérlet sikerének bizonyítására elegendő a fotodiódát egy multiméterhez kapcsolni és a mutatott feszültség változását követni, amelynek értéke attól függ, hogy érzékel-e a fotodióda IR-hullámot, vagy sem.

A kísérletekben használt LED-ek nyitófeszültsége – a színüktől függően – 1,7-2,5 V közé esik. A rendelkezésünkre álló feszültségforrások jellemzően 1,5 V-osak, illetve ennek egész számú többszöröse. Tehát egy 1,5 V-os ceruzaelem kevés, kettő sok. Ezeknek az apró LED-eknek a terhelhetősége igen kicsi, ezért a LED védelmére feltétlenül előtét ellenállást kell használni.

Eszközigény a kísérlet elvégzéséhez

– Infravörös hullámot kibocsátó LED (a kísérletben használt típus: IR-Emitter Harvatek HE3-245AC Ház típus 5 mm Hullámhossz 940 nm)
– Fotodióda (a kísérletben használt típus: Fotodióda PIN gyorsreagálású 5mm-es Sugárzási szög ±20 ° 400-1100 nm Osram Components SFH 203)
Homorú fém 5 mm átmérőjű LED-foglalat
– Két síktükör
100 Ω-os fémréteg ellenállás előtétellenállásként az IR-LED védelméhez
– 3 V-os feszültségforrás
– Multiméter a fotodióda feszültsége változásának méréséhez
– Gyűjtőlencse
– Egy papírlap, amelyen az irányokat előre kinyomtatjuk
– Vezetékek